2024.04.19.

  Jurányi aztán Rácskert aztán Ötvenhetes, Muri, Ördögsarok, Gyilkos végül étkező-after. Átbeszélni az estét valakivel, majd nem izgulni, fogunk-e még. Vajon írna-e, ha nem volna a Marci. Minek hívott meg kétszer, ha érdekli? 

 Vannak ezek a dolgok, amiket imádok a másnapban: hideg kóla, limeos calippo, kávé. Egész nap fetrengeni, dorombolni a párnába, milyen mély elégedettséggel tölt el ez a típusú szenvedés. Megpróbálni neveti azon, amire homályosan emlékszem. Éhgyomor, az a hülye éhgyomor, hajtogatni, második fürdés, hidratáló, nikotinmérgezés. Nem büntetem magam, mert elveszett egy napom. 

 Világosban értem haza, már nyitottak a boltok. A buszon elaludtam, de rosszul lettem a keringéstől. Csak Mimit ne keltsem fel. Milyen rég voltam részeg, gondolom. Milyen jó, hogy történt velem valami. Bárcsak többször történne velem valami. 

 Először tudtam aludni napok óta. Milyen édes álmaim voltak, a neomarxizmusról veszekedtünk, reggel nem tudtam, hogy ez nem az ötvenhetesben volt-e. Most Marcinál aludtam, végig olyan hülyén viselkedem. Szorítom, aztán ellököm -fizikai értelemben. Gyűlöltem, hogy le kell írnom, te tényleg: nem tudok a tükörbe nézni. Megintcsak: szószerinti értelemben. Gombóc nő a torkomban és rám telepszik a rosszkedv.

 F. meghívott egy filmbemutatóra jövő héten. Megnéztem az email előzményeit - kérlek írjon az, aki párral érkezik. Neki épp én leszek. Sokfelé válok, most kezdtem tudatosítani. Mindenkit megkérdezek, hogyan kéne döntenem, de aztán nem hallgatok senkire. Bárcsak okolhatnék mást. 

 Milyen könnyű lenne Marcit nem szeretni! Fogalmam sincs, mit mondhatnék neki, ha szakítanék vele. Nem tudom, mert nincs okom rá. Önző vagyok. Ő a minden: a biztonság, a szeretet, a megnyugvás, a figyelem, a megértés, a hit. Szükségem van erre. 

 De szükségem van a bizonytalanra is. Rágódni, tépődni, szenvedni. Világosban hazamenni. Megcsókolni mást. Tudni, hogy tehetnék, ha akarnák. Szabadnak lenni - bleh. Játszani. Manipulálni. Sírni, izzadni, fogyni téttel. Bebizonyítani neked, hogy nem te voltál soha. 

 Vésni egy helyet neked az életemben. Hogyha készen állunk, már várjalak. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2024.12.24

  rámtekeredik ez a hideg fehér neonfény, az ostoba magyar szinkron és a leértékelt szaloncukorpapír. már tegnap is dobáltam magam: két napja vagyok itt.   csupa harmadik világbeli problémából gyúrtak. a rendelt halászlé szörnyű, a fenyőfa 25 cm és mű, fibershakes promódíszeket aggattunk rá. a többiek elfeküdtek a kanapén, és ami a legrosszabb: nem szólunk egymáshoz. az elmúlt évek karácsonyaira nem is emlékszem egyáltalán.   apa meg anya épp összeszólalkoznak: én már azon sem veszekszem, hogy az engedélyem nélkül túrják át a holmijaim. többnyire festettem meg előadásokat hallgattam. bújtam a telefonom, élveztem, hogy butulok. holnap, holnap megyünk mamához, igazán nem szeretnék sokat: elszívni egy cigarettát, meginni egy kávét, váltatni pár, csak pár sor dialógot, csak egy keveset hadd szólhassak már, mert ha Andris nem hív fel tegnap, mára már biztosan tikkeltem volna.   fakulok, ha nem beszélhetek, de legfőképp süppedek (magamba). talán szomorú sem ...
Read more »

2024.10.18

  istenem, ma egy éve nyitottam a blogot. ezt írtam a fejlécben pontosan - és azóta nem voltam hajlandó megváltozatni - A lassan már egészen nyilvánvaló nárcisztikusságom legegyértelműbb megnyilvánulása, hogy csináltam egy oldalt a szenvedéseimnek (én egy hetre tippelem a kitartásom).  istenem, képtelen vagyok visszaolvasni, tudni, mi volt akkor és úgy, mennyi minden nem, ahogy szeretném, vagy jobban.   egy éve két hetet adtam magamnak, és most nézz rám: szobám van és ingem, kandallóillatú parfüm születésnapomra, zabtej a hűtőben, Golden Virginia, munka, iszonyú kevés szabadidő, rengeteg-rengeteg ötlet: nézd: ezalatt az egy év alatt én már nem ismerek arra, aki írni kezdett.   
Read more »

2025.07.14

 holnap lesz a diplomaosztóm   és vége van, és ennyi volt, és már semmi nem köt vagy fűz az intézménynek, ami kitörölhetetlenül belém nyomódott   azt hazudtam, sétálni megyek, de az utcánkban lévő turkálóba voltam ruhát venni, ezernyolcszáz forintba került, Marcitól kértem kölcsön pénzt, hogy ki tudjam pótolni, nem volt annyim. fekete ruha, középhosszú, Benetton márkájú, masni van a derekán. este kimosom és kivasalom.   Andris nem jön. olyan könnyűn jelentette be, mintha tejért indulna a spárba. persze, mondtam, hogy nyugodtan forgasson kedden, de akkor még úgy volt, hogy este hétkor kezdenek, és nem reggel. most beszorulva érzem magam, este a borozóban lesz stábmegbeszélés, haza nem mehetek, de beszélni sem tudok: így nem   majd este.   én nem akarom szétverni ezt, ami velünk, de nem tudom, hogyan csináljam végig ezt a napot nélküle. talán mondanom kellett volna, ha megkérdezi, talán én jelentem ki, hogy menjen csak, ragaszkodtam v...
Read more »