2O23.11.26

 Megint milyen héten volt. 

 Kétszer is rendeztem, ez minden időm és energiám elvitte. Csak kevesen tudhatják, ez valójában mennyi felkészüléssel, munkával, előkészületek jár. 

 Az első etűd - bár hatalmas sikert aratott, és fantasztikus volt készíteni - kevésbé beszédes, mint a második, amit pénteken csináltam. Ahol a díszlet csak egy fogasra A4-es papírokat ragasztott buszmegálló-táblából állt, ahol nem volt világítás és a három kamera csak a kétközeliegytotált adta. 

 Arról szólt, hogy G és én találkozunk tíz év múlva. Hogy mi lenne; mit mondanánk, hogyan viselkednénk. Hogy milyen lenne őt újra látni, hogy vajon még mindig szeretném-e, hogy hogyan válnának el. Jól esett csinálni, és szép történet kerekedett ki a végére - tanulságos volt. Talán bátrabban kéne magamból dolgoznom.  

 Micsoda egy hét volt! Voltam pókerezni, nem cigiztem az Úri Muriban - pedig lehetett volna! -, megnéztem az utolsó Forma 1 futamot, vettem egy telefont. Kimostam az ágyneműm, begyulladt a bölcsességfogam, csináltam egy pólót, elkezdtem novellákat olvasni. Befestettem a hajam. Mézzel ittam a kávét, rendeltem egy jagert, mikor meglett az elveszettnek hitt fülhallgatóm. 

 Segítettem Marcinak, és nem szóltam neki, mikor basztatott utána. Sokszor nem jut eszembe. Annyira sok mindennel foglalkoztam, és annyira elmerültem magamban, hogy fel sem tűnt; már magamról szólnak a napjaim. Ettől kicsit megkönnyebbültem. Bepakoltam magammal az úszócuccom. 

 Mikor egy hónapja történt a szakítás, még gondoltam rá, sőt, neki is álltam írni valamit, de aztán más volt fontos, és már nem is emlékszem, hogy mit akartam mondani. 

 






Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2024.12.24

  rámtekeredik ez a hideg fehér neonfény, az ostoba magyar szinkron és a leértékelt szaloncukorpapír. már tegnap is dobáltam magam: két napja vagyok itt.   csupa harmadik világbeli problémából gyúrtak. a rendelt halászlé szörnyű, a fenyőfa 25 cm és mű, fibershakes promódíszeket aggattunk rá. a többiek elfeküdtek a kanapén, és ami a legrosszabb: nem szólunk egymáshoz. az elmúlt évek karácsonyaira nem is emlékszem egyáltalán.   apa meg anya épp összeszólalkoznak: én már azon sem veszekszem, hogy az engedélyem nélkül túrják át a holmijaim. többnyire festettem meg előadásokat hallgattam. bújtam a telefonom, élveztem, hogy butulok. holnap, holnap megyünk mamához, igazán nem szeretnék sokat: elszívni egy cigarettát, meginni egy kávét, váltatni pár, csak pár sor dialógot, csak egy keveset hadd szólhassak már, mert ha Andris nem hív fel tegnap, mára már biztosan tikkeltem volna.   fakulok, ha nem beszélhetek, de legfőképp süppedek (magamba). talán szomorú sem ...
Read more »

2024.10.18

  istenem, ma egy éve nyitottam a blogot. ezt írtam a fejlécben pontosan - és azóta nem voltam hajlandó megváltozatni - A lassan már egészen nyilvánvaló nárcisztikusságom legegyértelműbb megnyilvánulása, hogy csináltam egy oldalt a szenvedéseimnek (én egy hetre tippelem a kitartásom).  istenem, képtelen vagyok visszaolvasni, tudni, mi volt akkor és úgy, mennyi minden nem, ahogy szeretném, vagy jobban.   egy éve két hetet adtam magamnak, és most nézz rám: szobám van és ingem, kandallóillatú parfüm születésnapomra, zabtej a hűtőben, Golden Virginia, munka, iszonyú kevés szabadidő, rengeteg-rengeteg ötlet: nézd: ezalatt az egy év alatt én már nem ismerek arra, aki írni kezdett.   
Read more »

2025.07.14

 holnap lesz a diplomaosztóm   és vége van, és ennyi volt, és már semmi nem köt vagy fűz az intézménynek, ami kitörölhetetlenül belém nyomódott   azt hazudtam, sétálni megyek, de az utcánkban lévő turkálóba voltam ruhát venni, ezernyolcszáz forintba került, Marcitól kértem kölcsön pénzt, hogy ki tudjam pótolni, nem volt annyim. fekete ruha, középhosszú, Benetton márkájú, masni van a derekán. este kimosom és kivasalom.   Andris nem jön. olyan könnyűn jelentette be, mintha tejért indulna a spárba. persze, mondtam, hogy nyugodtan forgasson kedden, de akkor még úgy volt, hogy este hétkor kezdenek, és nem reggel. most beszorulva érzem magam, este a borozóban lesz stábmegbeszélés, haza nem mehetek, de beszélni sem tudok: így nem   majd este.   én nem akarom szétverni ezt, ami velünk, de nem tudom, hogyan csináljam végig ezt a napot nélküle. talán mondanom kellett volna, ha megkérdezi, talán én jelentem ki, hogy menjen csak, ragaszkodtam v...
Read more »