2025.09.02

     Micsoda árulás részemről már csak az is, hogy az eltés tanulmányi tájékoztatón - a beiratkozásom követően - részt vettem. Hogy tárgyfelvételről, kreditekről meg szemináriumokról jegyzetelek a terem sarkában és gagyi filmek plakátjait nézem: nem unalmas, csak banális. 

    Annyira nem érdekeltek ezek a corvinuson, Pázmányon, és teljesen random vidéki városokban kommunikáció és médiatudományt meg szabadbölcsészetet végzett osztálytársaim, hogy egyiknek sem emlékszem az arcára, pedig én mindig mindenkiére. A teli tanteremben két srác volt filmes kötődéssel - mindkettő metus, ostoba hanggal mutatkoztak be, az egyik még ahhoz is gyáva volt, hogy nevén nevezze, csak azt mondta: "mozgókép alapszak". 

    Azonnal letapostam az egészet. Hogy elfelejtettem beiratkozni, és most pótra mentem, mondhatjuk bizonyosan, hogy freudi, de a fontoskodó zsargonok kétórás dobálása sokkal megterhelőbb volt, mint reméltem. Ordítani kellett volna, hogy ebben nincs ennyi, hogy túlbonyolítjátok, levágtam volna eléjük, ahogy mi az szfe-n, tanuljatok ebből ti csicskák. Filmezni nem lehet, ha én kreditértékek táblázata szerint szedem össze a százfős nagytermi, felepodcastnyira sem izgalmas órákat, és ez a tanterv. És én nem értem ezeket a táblázatokat, én nem értem, mit mikor mennyi értékben, a kódokat, hogy ezeket mi alapján, miért ennyit, mire jó, de nem kérdeztem, nekem is meg kellet érteni, hogy ebben nincs ennyi, bejárni sem érdemes. 

    Van egy gyakorlati óra, vagy valami ilyesmi. 

    Szerintem átbasztak. 

    Hogy elitista férgek, ők, sírni kell, hát még dramaturgia sincsen, hogy legalább, sem irodalom, művészettörténet, filozófia, ezeknek csak a filmelemzés meg filmelmélet, az is legalább hetven évvel korábbról kizárólag, hogy ezek zenét sem, nemhogy vágás vagy bármi, ami kép, és hogy én csak ezt szerettem volna, és már soha nem fogok annyit tanulni mint akkor, az szfe-n. 

 Barbi, te meg nem tehetted meg, hogy leghostolsz, mert én iszonyú sokat hallgattalak, mikor még fájt a Bence, és most nekem, ha nem is olyan, de hasonló, és mondhatni nincs rendben, hogy magadba zárkóztál (kizárólagos csalódottságba) és elvágtál magyarázat nélkül. Nagyon rosszul esik, és nagyon hiányzol. Minden nap gondolok rád. Sokszor kezdtem bele ilyen-olyan üzenetekbe, volt, ami vagdalkozott, én neked annyiszor, te miért nem tudtad egyszer az én perspektívámból vizsgálni ezt a dolgot, párszor asszertíven megszerkesztett negédes és rejtett-agresszív, okoskodó monológokba, az is sokszor eszembe jutott, hogy kontextus nélkül küldök csak képet vagy valamit, ami eszembe jut, és párszor könyörögtem, hogy maradj. 

 Persze, megalázó volt sírni akkor hajnalban a kk-ban is, hogy nekem arra lett volna szükségem, hogy itt legyél, és most parább lenne méginkább, ha tovább keresnélek, de borzasztóan egyedül vagyok, nem azért, mert ne lenne mellett sok-sok-sok szerettem, hanem csak egyszerűen kell a humorod és hogy igyunk. Ennél beljebb már nem tudok menni. 

 De azért faszfej is vagy, úgyhogy nem írok. 

    Az szfe is minek baszódott el ennyire. 

    Anikó is azokat a szorongásokat triggelte, amiket anya, amikor kellett volna. 

    Mostanában rájöttem, ha félek valamitől, akkor sokszor csak amiatt, mert titkon vonzónak találom. Ezt biztosan már sokan belátták.     

    nagyon szeretnék eltűnni, felszívódni, mentesülni a hétköznapok fiszemfaszom dolgaitól. önmagában nincs értelme: mosogatni mindig, beolvasni a bérletet, hogy ez olyan helyre menjek, ahova nem akarok, pultozni diplomával, egyre drágábbak az élelmiszerek az Aldiban, unni az összes ember összes baját, folyton azon gondolkodni hogyan hagyhatnám ott a beszélgetést, hogyan mutassak bármi empátiát, én mindenkivel csak azért találkozom, hogy magamról meséljek és hogy cigizhessek. tisztességgel szedem a vasat, egyre kevésbé hiszem, hogy ténylegesen hiányom lenne, ez csak eltartás, szeriális, letérhető.