2024.02.15

  Már negyedik napja tikkel a bal szemem a fáradtságtól. Alszom nyolc órát, szedem a vitaminokat (és a rózsagyökér kapszulát is, reggel és délben!), pont elég kávét iszom, és látod. 

 Nem segít a pörgés se, a pihenés sem. Fáradt vagyok válaszolni is, ne haragudj, de suliból színházba vagy moziba esem, onnan meg kocsmába, otthon írok, reggel meetingelek Borsival. Mostanában Pilsnert iszom (minden nap egyet), szürke szövetnadrágot hordok és férfiparfümöt használok. Keveset eszem, iszonyú szegény vagyok most megint. Leadtam az UNKP-t, dolgozom a diplomán, munkaszerződésem még mindig nincs. 

 Mindig olyan váratlanul ér, hogy valójában mennyire latyakos és petyhüdt a február. Mennyi dolgot akartam pedig, levegőt akartam és napot, teát, mozogni heti kétszer, olvasni a buszon, és tessék, zokogok, ha késve indulok el valahova és a tenyerem belsejét kaparom. Bocsánat, nem akartam panaszkodni. 

 Arra gondolok, hogy nem szülehetek, ha már a legkisebb hormontartamú fogamzásgátlótól is zuhanni kezdek. Most is a körmöm rágom, már engem is idegesít ez a nyomorúság, megpróbáltam jógázni tegnapelőtt a szobámban, aztán nevetni kezdtem magamon, mert még az izmaim is milyen merevek, el sem érem a földet sehogy, hát még a lábujjaimat. Leültem a földre és nevettem, de aközben is behúztam a hasam, nem mondtam, de megint zavar, nem tudok rendesen enni, nem zavarna, ha normális ételeket fogyasztanék. Reggel zihálva kelek és rögtön a szobatársam lesem, vajon ébren van-e már, nem merem felkelteni, nem akarom, hogy rossz véleményen legyen rólam. 

 Ma Gézánál voltam, tőle jöttem. Ebédeltünk aztán dolgoztunk, ráhajoltam, a kezével végigsimított az arcomon, milyen nagyon furcsa ebbe nem belehalni. Végigmutatta, milyen képeket csinált Barcelonában, megint öregek voltak és szerelmesek, rajta nevettem, mennyire szeretem. Semmit nem ért abból, amit neki mondok, mindent átszervez, megint kihátrálna a filmből. Adtam neki dohányt, ő főzött nekem kávét. A szobája mértani közepén egy üres kotonos doboz volt, úgy tettem, mintha nem vettem volna észre. 

 Kibírnám, ha tudnám, meddig tart ez még. 

 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2024.12.24

  rámtekeredik ez a hideg fehér neonfény, az ostoba magyar szinkron és a leértékelt szaloncukorpapír. már tegnap is dobáltam magam: két napja vagyok itt.   csupa harmadik világbeli problémából gyúrtak. a rendelt halászlé szörnyű, a fenyőfa 25 cm és mű, fibershakes promódíszeket aggattunk rá. a többiek elfeküdtek a kanapén, és ami a legrosszabb: nem szólunk egymáshoz. az elmúlt évek karácsonyaira nem is emlékszem egyáltalán.   apa meg anya épp összeszólalkoznak: én már azon sem veszekszem, hogy az engedélyem nélkül túrják át a holmijaim. többnyire festettem meg előadásokat hallgattam. bújtam a telefonom, élveztem, hogy butulok. holnap, holnap megyünk mamához, igazán nem szeretnék sokat: elszívni egy cigarettát, meginni egy kávét, váltatni pár, csak pár sor dialógot, csak egy keveset hadd szólhassak már, mert ha Andris nem hív fel tegnap, mára már biztosan tikkeltem volna.   fakulok, ha nem beszélhetek, de legfőképp süppedek (magamba). talán szomorú sem ...
Read more »

2024.10.18

  istenem, ma egy éve nyitottam a blogot. ezt írtam a fejlécben pontosan - és azóta nem voltam hajlandó megváltozatni - A lassan már egészen nyilvánvaló nárcisztikusságom legegyértelműbb megnyilvánulása, hogy csináltam egy oldalt a szenvedéseimnek (én egy hetre tippelem a kitartásom).  istenem, képtelen vagyok visszaolvasni, tudni, mi volt akkor és úgy, mennyi minden nem, ahogy szeretném, vagy jobban.   egy éve két hetet adtam magamnak, és most nézz rám: szobám van és ingem, kandallóillatú parfüm születésnapomra, zabtej a hűtőben, Golden Virginia, munka, iszonyú kevés szabadidő, rengeteg-rengeteg ötlet: nézd: ezalatt az egy év alatt én már nem ismerek arra, aki írni kezdett.   
Read more »

2025.07.14

 holnap lesz a diplomaosztóm   és vége van, és ennyi volt, és már semmi nem köt vagy fűz az intézménynek, ami kitörölhetetlenül belém nyomódott   azt hazudtam, sétálni megyek, de az utcánkban lévő turkálóba voltam ruhát venni, ezernyolcszáz forintba került, Marcitól kértem kölcsön pénzt, hogy ki tudjam pótolni, nem volt annyim. fekete ruha, középhosszú, Benetton márkájú, masni van a derekán. este kimosom és kivasalom.   Andris nem jön. olyan könnyűn jelentette be, mintha tejért indulna a spárba. persze, mondtam, hogy nyugodtan forgasson kedden, de akkor még úgy volt, hogy este hétkor kezdenek, és nem reggel. most beszorulva érzem magam, este a borozóban lesz stábmegbeszélés, haza nem mehetek, de beszélni sem tudok: így nem   majd este.   én nem akarom szétverni ezt, ami velünk, de nem tudom, hogyan csináljam végig ezt a napot nélküle. talán mondanom kellett volna, ha megkérdezi, talán én jelentem ki, hogy menjen csak, ragaszkodtam v...
Read more »