2023.11.04

 Csirkepaprikás, olcsó szappan és babaillata volt ennek a napnak. Péter újabb és újabb fákat dobott a tűzre, Hannácska teli szájjal kacagott, Lilu, miőten kifőzte a nokedlit, rájuk is pirított egy kicsit a serpenyőn. Olvastam pár sort (pedig mióta nem) és koccintottam pezsgővel. 

 Most beszélgetek egy fiúval Instagramon, akivel tegnapelőtt találkoztam (őszerinte nem először) a Borozóban, a vetítés után. Elkérte a felhasználónevem (!), sodort tőlem cigit. Úristen, évek óta nem csináltam ilyet, és most - pedig annyira jelentéktelenül kedves - nagyon sokat jelent mégis. Csak azért kezdtem el figyelni, mert úgy mosolygott rám. És ez engem akkor baromira meglepett, mármint mi van, szóval ez azt kezdte jelenteni, hogy látható és érzékelhető vagyok nőként (tudom, de nem tudtam máshogy leírni). 

 Hát ennek a fiúnak szép a mosolya és helyesen ír (!) és választékosan fogalmaz (!!!). Tudod, ki nem volt képes ezekre sosem? Oké, Marci, nyilván. Tudom, nem szép, de hadd élvezzem már ki, szóval érted, szemet vetett rám egy fiú, vagy legalábbis irulva-pirulva elkérte az elérhetőségemet egy olyan hímnemű lény, aki az előbb említett dolgokon túl még vesszőzni is tud! Én nem számítottam ekkora egoboostra! 

  És most nem tervezek házasságot, és nem rágom a körmöm, hogy mikor, de jó, ha ír, vagyis várom, hogy írjon, és örülnék, ha tartana, legalább egy darabig tartana. De nem fogok összezuhanni, ha nem. 

 Mert most a világ egy kis szegmense kinyílt. És jólesik belegondolni, hogy ez a változás senkit nem érint, még őt sem, bőven nem, csakis engem, ez nekem fontos, és ez jó. 

 És arra is gondolok, nyilván gondolok, hogy Marci mit szólna hozzá, hogy féltékeny lenne-e, vagy megkönnyebbülne, hogy én már őt nem, nem tudom, csak dolgozik bennem. De ez sem tart sokáig, hiszen gyakorlatilag ezeknek a gondolatoknak még semmilyen létjogosultsága nincs, és valószínűleg már nem is lesz, de már nem akarom bosszantani, nem akarom bántani, az orra alá dörgölni valamit, ami nincs.