2023.10.28

  Abszolút nem volt jó öltet tegnap a Rácskertbe úgy elmenni, hogy előtte csak egy kevés ebédet ettem. Pikpakk meggondolatlanra és felelőtlenre ittam magam, és most irulok-pirulok, és jajj. 

 Az eheti ki nem mondott - csak itt megemlített - frusztrációm sikerült Maricra zúdítanom, igazán sunyigeci módon, kóstolgatva, apró megjegyzéseket odavetve. De, ma végülis ennek köszönhetően megint beszélgettünk őszintén, szóval, végülis talán megérte, mert én megkönnyebbültem, és azt hiszem, hogy ő is szereti ezen átrágni magát (most is ő kezdte). Tehát ezt monduk ezt még abszolút képes lennék elengedni, na de azt, szóval hogy utána én mit, kivel és hogy, jesszusom, szóval ez szörnyű, nagyon nyomaszt, és tökre nem olyasmi, amin másnap (ma) lehetne nevetni, vagy egyet rá legyinteni, vagy csak az éhgyomorra-ivásnak betudni. Oké, nem öltem embert (és még csak nem is szexeltem!), csak - hogy mondjam, uh -, szóval azt hiszem, hogy nem voltam őszinte valakivel, és reményt is adtam neki egy olyan dologra, ami biztosan tudom, hogy soha, de tényleg soha nem fog beteljesülni. 

 Ma volt nálam Lilu (jejj), és fényeket tettünk a szobámba, teát ittunk és Papírsárkányokat hallgattunk. Meséltem neki, mesélt ő is, cigarettáztunk, hozott nekem virágot. Már elfelejtettem, hogy mennyire nagyon jól tud esni valakihez ennyire közel lenni. 

 Nagyon szeretnék másról írni, de baromira hiányzik Marci. És ő mindig kihangsúlyozza, hogy nekem ez az első, ami persze megint fáj, mert azt akarnám, hogy ez közös első legyen, és egyszerűen a fejembe mászott (és nem száll ki onnan), hogy ő ezen már átment mással, ami aúú! Ráadásul most azt sem pontosan tudom eldönteni, hogy ő hiányzik-e, vagy hogy kapcsolatban legyek, illetve, hogy melyik milyen arányban, mert érted, ezt azért jó lenne tudni. És oké, lehet most azt gondolod, hogy az ember ezt érzi, de én tényleg nem. 

 Kicsit szét vagyok esve. Ha tehetném, újra és újra a Gleccsert hallgatnám, de nem akarom tönkretenni a túltolással (mint ahogy a volt kapcsolatom, ha-ha).