2026.01.10

 még mindig veled álmodom 

 napok óta sosem látott hó, nem olvad, megáll sokcentesen, és hullik sokat, mindent fotózni meg nyalogatni a pelyheket, és ez is egy olyan dolog, amit már nem veled élek meg

 hogy itthon maradtam, és csak a figyelmem akartam elvonni, és megcsitottam az instagramot, és ott volt a videód, a sokéves összefoglaló videód, és én nem tudtam, meddig nem vettem levegőt, csak hogy szúr, és a könnyem is hullott, én persze nem voltam benne, nagyon sok minden fáj

 hogy tegnap is ingyen adtam a tubit egy srácnak, mert hasonlított rád 

 nem tudom, mitől félek jobban, hogy nem múlik el soha, vagy hogy mégis 

 és ugye, hogy nagyon fura, hogy azóta nem láttalak, ez nem természetes, ez nem valós, és én azóta is arra az utolsóra gondolok, és annyi mindenkivel igen, annyi helyen lehetetett volna, és veled mégsem találkoztam soha azóta 

 és azt akarom, ha igen, szép legyek és boldog, és te bánd, hogy akkor nem, vagy legalább próbálkozz, tetsszem neked úgy, ahogy te nekem először 

 erről már aztán tényleg senkinek nem szólok. minden nap eszembe jutsz. még mindig beszélek rólad. vagy azért nem beszélek rólad egyáltalán, mert nagyon haragszom 

 és álmomban mindig szeretsz, és nekem döntenem kell, és soha nem melletted döntök, de reggel mindig szomorúan ébredek, mert azt nem lehet elbírni, hogy te a fejemben ezt így - 

 

 nem tudom, mit csinálhatnék másképp. kezdem elfogadni, hogy mindig boldogtalan leszek. állandóan a régbe kapaszkodom, és utálok szinte mindent, ami mostani 

 

 az szfe-re is jelentkezni fogok megint, szánalmas, szánalmas lépés, de mit tehetnék, nekem csak ez maradt, ez a három év, elköltözni sem tudtam innen a mészárosból, mert akkor messzebb lettem volna, és nekem közel kell lennem, hogy mi egyszer ott 

 

 milyen gyönyörű szeme volt tegnap annak a fiúnak, a kezéhez is hozzáértem, és utána szaladtam a hóba bagózni, nem bírtam el, eszembe jutott, milyen volt így érezni, le is söprött, remegni kezdtem, vágytam, hogy történjen valami