2025.09.25

 mit jelent az, hogy mindenestül birtokolni akarlak. tudni az összes elnyomásod és félelmed, és hogy én lehessek az, az egyetlen, aki hatással van rájuk. irányítani akarlak és segíteni, megtartani: a csettintésemre lehess szomorú. 

 kivehessem azt, amit nem szeretek. hogy ne legyen az égvilágon semmi, ami meglep. 

 soha ne kelhessek fel én rémálomból, se gyötrődnöm, se bizonytalannak lennem se kelljen lennem. csak lennél te, akit tudok sejtszinten, és ez így jó, és mindaddig, amíg nem olvadhatsz így belém, én félni fogok, és nagyon sokat sírni. 

 mikor kedden engem Mussolinihez hasonlítottak, nekem imponált, ezt tudod. nem tudom ezt nem szeretni magamban, ez vicces, ha belegondolsz, mert ha erre vágyom a legjobban, akkor persze magamban is mit becsülhessek, ha nem az erre való törekvést. 

 jobban félek attól, hogy te egyedül maradsz, minthogy én. én mentettelek meg, kiemeltelek a borzalomból, amiben addig tapicskoltál, és most annyira kiszolgáltatott lettél, hogy nélkülem csak gyötrődsz. most egyformán rettegünk attól, mi van, ha nem vagyok melletted. 

 előbb utóbb meg fogod unni, észre fogod venni, mi történt veled, hogy hogyan élsz, hogy szálakat szőttem a vénáid közé, és azokkal rángatlak. utálni fogsz, menekülnél. 

 én nem szeretnék nélküled lenni. beléd kapaszkodom én is ne haragudj, nem akartalak nyomasztani. 

 még mindig nem tudok, azóta nem tudok írni, miért van ez? 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2024.12.24

  rámtekeredik ez a hideg fehér neonfény, az ostoba magyar szinkron és a leértékelt szaloncukorpapír. már tegnap is dobáltam magam: két napja vagyok itt.   csupa harmadik világbeli problémából gyúrtak. a rendelt halászlé szörnyű, a fenyőfa 25 cm és mű, fibershakes promódíszeket aggattunk rá. a többiek elfeküdtek a kanapén, és ami a legrosszabb: nem szólunk egymáshoz. az elmúlt évek karácsonyaira nem is emlékszem egyáltalán.   apa meg anya épp összeszólalkoznak: én már azon sem veszekszem, hogy az engedélyem nélkül túrják át a holmijaim. többnyire festettem meg előadásokat hallgattam. bújtam a telefonom, élveztem, hogy butulok. holnap, holnap megyünk mamához, igazán nem szeretnék sokat: elszívni egy cigarettát, meginni egy kávét, váltatni pár, csak pár sor dialógot, csak egy keveset hadd szólhassak már, mert ha Andris nem hív fel tegnap, mára már biztosan tikkeltem volna.   fakulok, ha nem beszélhetek, de legfőképp süppedek (magamba). talán szomorú sem ...
Read more »

2024.10.18

  istenem, ma egy éve nyitottam a blogot. ezt írtam a fejlécben pontosan - és azóta nem voltam hajlandó megváltozatni - A lassan már egészen nyilvánvaló nárcisztikusságom legegyértelműbb megnyilvánulása, hogy csináltam egy oldalt a szenvedéseimnek (én egy hetre tippelem a kitartásom).  istenem, képtelen vagyok visszaolvasni, tudni, mi volt akkor és úgy, mennyi minden nem, ahogy szeretném, vagy jobban.   egy éve két hetet adtam magamnak, és most nézz rám: szobám van és ingem, kandallóillatú parfüm születésnapomra, zabtej a hűtőben, Golden Virginia, munka, iszonyú kevés szabadidő, rengeteg-rengeteg ötlet: nézd: ezalatt az egy év alatt én már nem ismerek arra, aki írni kezdett.   
Read more »

2025.07.14

 holnap lesz a diplomaosztóm   és vége van, és ennyi volt, és már semmi nem köt vagy fűz az intézménynek, ami kitörölhetetlenül belém nyomódott   azt hazudtam, sétálni megyek, de az utcánkban lévő turkálóba voltam ruhát venni, ezernyolcszáz forintba került, Marcitól kértem kölcsön pénzt, hogy ki tudjam pótolni, nem volt annyim. fekete ruha, középhosszú, Benetton márkájú, masni van a derekán. este kimosom és kivasalom.   Andris nem jön. olyan könnyűn jelentette be, mintha tejért indulna a spárba. persze, mondtam, hogy nyugodtan forgasson kedden, de akkor még úgy volt, hogy este hétkor kezdenek, és nem reggel. most beszorulva érzem magam, este a borozóban lesz stábmegbeszélés, haza nem mehetek, de beszélni sem tudok: így nem   majd este.   én nem akarom szétverni ezt, ami velünk, de nem tudom, hogyan csináljam végig ezt a napot nélküle. talán mondanom kellett volna, ha megkérdezi, talán én jelentem ki, hogy menjen csak, ragaszkodtam v...
Read more »