2025.08.12

 bárcsak elnyomhatna ez is, mint a tavaly július, csak takarjon, mert egyedül nem megy.  

 még nincs elég hideg, valahol a fás belső kertben kabócák, most nagyon furcsa Budán lenni, mintha el lennék szigetelve, mert ott, tavaly már útra keltem volna, ha mást nem, hát a zarándokutamat a feneketlen tóig, útba ejtve az összes helyet, ahol akár (ez sokszor visszajön). 

 én nem tudok senkinek beszélni róla, mert igazából nagyon fáj, és iszonyú hülyén érzem magam. és azt, hogy akkor minek volt minden - az összeköltözés, hogy megszerettem a családját, hogy biztonságban éreztem magam, és hogy, és tényleg ezt kívánom, bárcsak ne lett volna, bárcsak egyáltalán ne lett volna, mert így most annyira megalázó, hogy még írni is napokig kellett várnom, hogy tudjak. 

 egyedül érzem magam. rettegek, ha elmesélem, kicsi és jelentéktelen leszek: valaki, akivel ez megtörtént. 

 hogy hogy lehet nekem így hazudni. 

 hogy mennyire repedt és bögrényi voltam akkor is, mikor ő jött, és nem érdemeltem meg, én tényleg nem, hogy így legyen, mert soha olyan tiszta nem voltam, mint akkor és azóta. 

 és nem fogadom el, hogy ez azért, mert korábban én másokkal hogy, mert én tényleg azt gondolom, hogy így bántani nem tudtam senkit, és egyébként is, miért vele, miért azzal, akivel élni szerettem volna - és akivel már élek! - ez egyszerűen csak nem fair, fulladok. 

 attól is félek, ha sírni kezdek, akkor betemet, és nem is kezdhetek neki, mert majd elkezdem kapkodni a levegőt, és olyan dolgokat csinálok, amit egyébként nem tennék. 

 mondjuk elmegyek. 

 nagyon szeretnék elmenni. 

 iszonyúan szeretnék elmenni. 

 megszűnni. 

 hát, soroljuk fel tételesen, hogy mi fáj: 

- annyi hónapon keresztül hazudott. elhallgatott dolgokat, a szemembe nézve ferdített és hazudott, és mikor hetekkel később kísértett a gyanú, hogy ez nem áll össze, ez a sztori egyszerűen nem lehet igaz, akkor hárított, és hibáztatott, miért hánytorgatom fel, neki rossz érzés erről beszélni, minek kell ezt megint (persze, hogy rossz érzés volt, szar a lelkiismerete) 

- hazudott arról, hogy nem beszéltek, hogy akkor már nem, hogy nem találkozott vele akkor, hogy szakítani ment oda, hogy már nem akart vele lenni, hogy 

- mikor először randiztunk, és nálam aludt, előző este nála (úristen, Hanna) 

- közben is beszélgettek 

- nem azért van velem, mert velem akart lenni, hanem mert azt hitte, az a lány nem akar vele 

- bárhogy is állunk, bárhogy is vagyunk, én egy b opció vagyok 

- egy elbaszott választás 

én így nem szeretem magam 

 őt sem tudom, hogy tudom-e szeretni így 

 nagyon éhes vagyok, és nagyon fáradt, de úgy félek elaludni, úgy félek szembenézni a gondolataimmal, nagyon félek egyedüli maradni a gondolataimmal, és a megalázottsággal, istenem, soha ennyire megalázva még nem éreztem magam, soha így még a bizalmam nem játszották el 

 hát hogyan tovább