2024.07.28

  az epipremmum pinnatum n'joy, amit a múlt héten vettem, végre nevet kapott: daario naharis. 

 tudod, hogy igazán fel sem kavart, ahogy láttam az Instagram storyját, benne a kollázzsal, a hat képpel, melyen hármon háttal egy vékony szőke lányt fotózott? pedig tényleg, engem lepett meg a legjobban. csak csináltam tovább a dolgom, mintha lenne. elszívtam egy cigit, mert vártam, hogy rámtör-e bármi  (nem). tegnap is feszélyezett a közelsége, idegesített, minek hajol rám annyira, a kérdéseit is kikerültem, aztán köszönés nélkül, mentem el. 

 két óra alvás után, még részegen indultam el dolgozni. csutakoltuk a boltot, a felbérelt takarítónő megállás nélkül beszélt hozzám. előtte hajnalig vitáztunk Mimivel meg Gergővel a befüstölt szobámban, és jött ez a suta, korosodó, szemüveges nő a mikronszálas törlőjével és a sajátmárkás tisztítóval és pontosabban fogalmazott, mint mi előtte bármikor. nem mutatkoztunk be, de törődni kezdett velem. csak remény maradjon, szívem, mondta, csak remény legyen, és jobb lesz. 

 pedig minden erőmmel azon vagyok, hogy kiírtsam magamból - és a friss reakcióimat megnézve tök jó úton haladok. ha megnézzük a hajnali érveimet: cinikus lettem és keserű. már nem hiszek. milyen jó, hogy már nem álmodom. ma írtam egy listát emberekről, akiket eltörölnék, ha lehetne. milyen csudajó, hogy nem lettem altatóorvos. 

 csak így tudom megőrizni a józanságom: elképzelem, hogyan lehetnék kegyetlen. hogyan törleszteném vissza azt a rengeteg mindent, ha olyan világban élnénk - ezért jó, hogy fantasykat bámulok most naphosszat, rengeteg eszközt ad. már kicsiként is az erős, sötét karakterekhez vonzódtam, már értem, hogy ilyenek nincsenek. amit a szerelemről gondoltam, az egy téves, tizenkilencedik században kialakult társadalmi konvenció. erőltettem, és tessék. nincs feloldódás, nem vált meg egy másik ember. 

 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2024.12.24

  rámtekeredik ez a hideg fehér neonfény, az ostoba magyar szinkron és a leértékelt szaloncukorpapír. már tegnap is dobáltam magam: két napja vagyok itt.   csupa harmadik világbeli problémából gyúrtak. a rendelt halászlé szörnyű, a fenyőfa 25 cm és mű, fibershakes promódíszeket aggattunk rá. a többiek elfeküdtek a kanapén, és ami a legrosszabb: nem szólunk egymáshoz. az elmúlt évek karácsonyaira nem is emlékszem egyáltalán.   apa meg anya épp összeszólalkoznak: én már azon sem veszekszem, hogy az engedélyem nélkül túrják át a holmijaim. többnyire festettem meg előadásokat hallgattam. bújtam a telefonom, élveztem, hogy butulok. holnap, holnap megyünk mamához, igazán nem szeretnék sokat: elszívni egy cigarettát, meginni egy kávét, váltatni pár, csak pár sor dialógot, csak egy keveset hadd szólhassak már, mert ha Andris nem hív fel tegnap, mára már biztosan tikkeltem volna.   fakulok, ha nem beszélhetek, de legfőképp süppedek (magamba). talán szomorú sem ...
Read more »

2024.10.18

  istenem, ma egy éve nyitottam a blogot. ezt írtam a fejlécben pontosan - és azóta nem voltam hajlandó megváltozatni - A lassan már egészen nyilvánvaló nárcisztikusságom legegyértelműbb megnyilvánulása, hogy csináltam egy oldalt a szenvedéseimnek (én egy hetre tippelem a kitartásom).  istenem, képtelen vagyok visszaolvasni, tudni, mi volt akkor és úgy, mennyi minden nem, ahogy szeretném, vagy jobban.   egy éve két hetet adtam magamnak, és most nézz rám: szobám van és ingem, kandallóillatú parfüm születésnapomra, zabtej a hűtőben, Golden Virginia, munka, iszonyú kevés szabadidő, rengeteg-rengeteg ötlet: nézd: ezalatt az egy év alatt én már nem ismerek arra, aki írni kezdett.   
Read more »

2025.07.14

 holnap lesz a diplomaosztóm   és vége van, és ennyi volt, és már semmi nem köt vagy fűz az intézménynek, ami kitörölhetetlenül belém nyomódott   azt hazudtam, sétálni megyek, de az utcánkban lévő turkálóba voltam ruhát venni, ezernyolcszáz forintba került, Marcitól kértem kölcsön pénzt, hogy ki tudjam pótolni, nem volt annyim. fekete ruha, középhosszú, Benetton márkájú, masni van a derekán. este kimosom és kivasalom.   Andris nem jön. olyan könnyűn jelentette be, mintha tejért indulna a spárba. persze, mondtam, hogy nyugodtan forgasson kedden, de akkor még úgy volt, hogy este hétkor kezdenek, és nem reggel. most beszorulva érzem magam, este a borozóban lesz stábmegbeszélés, haza nem mehetek, de beszélni sem tudok: így nem   majd este.   én nem akarom szétverni ezt, ami velünk, de nem tudom, hogyan csináljam végig ezt a napot nélküle. talán mondanom kellett volna, ha megkérdezi, talán én jelentem ki, hogy menjen csak, ragaszkodtam v...
Read more »