2024.07.13.

  az irigységtől magamat karmolom, látom, hogy remeg a kezem, a telefonom is elraktam, csak el ne hajítsam. 

 váratlanul bugyogott fel, nem számítottam rá. tegnap a szigeten voltunk páran az egyetemről, neked is ott kellett volna lenned - emiatt hagytam ott a szalont, pedig az öreg filozófus csávó éppen értekezni kezdett - de nem jöttél (pedig tudtad, hogy én ott vagyok). vártalak. 

 hazamentem, betéptem megint, az ablakban könyököltem és fülhallgatón kapcsoltam zenét, hogy ne zavarjak senkit. már nem égett villany sehol. nyugodt voltam, hamar elaludtam, reggel az állított ébresztőmre keltem. két kávét is ittam, a kurin marketbe is volt időm beszaladni és végigszántani a momkultos biopiacot (kíváncsiságból). nyolc perccel kezdés előtt nyitottam a pénztárt, büszke voltam, kitakarítottam a pultot, megnyitottam a tegnap félbehagyott filmet. válaszolni akartam valakinek, elővettem a telefonom. egy órát késtem munkából, és nekem fogalmam sem volt, róla, hiába néztem meg hétszer-nyolcszor legalább (!) addig nem fogtam fel, hogy elbasztam megint. 

 és most büntetésből nem jön senki, pedig abból van pénzem, ha sokan jönnek vásárolni. és lubickoltam a tagadásban, visszakapcsoltam a filmet, aztán igazságtalanul szépnek tartottam, szóval megint nyomkodni kezdtem (ilyenkor a valós életeim szereplőinek a gyáva tekergései az  instasztorikban meg posztokban általában felvidít - vagy legalább szórakoztat). 


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2024.12.24

  rámtekeredik ez a hideg fehér neonfény, az ostoba magyar szinkron és a leértékelt szaloncukorpapír. már tegnap is dobáltam magam: két napja vagyok itt.   csupa harmadik világbeli problémából gyúrtak. a rendelt halászlé szörnyű, a fenyőfa 25 cm és mű, fibershakes promódíszeket aggattunk rá. a többiek elfeküdtek a kanapén, és ami a legrosszabb: nem szólunk egymáshoz. az elmúlt évek karácsonyaira nem is emlékszem egyáltalán.   apa meg anya épp összeszólalkoznak: én már azon sem veszekszem, hogy az engedélyem nélkül túrják át a holmijaim. többnyire festettem meg előadásokat hallgattam. bújtam a telefonom, élveztem, hogy butulok. holnap, holnap megyünk mamához, igazán nem szeretnék sokat: elszívni egy cigarettát, meginni egy kávét, váltatni pár, csak pár sor dialógot, csak egy keveset hadd szólhassak már, mert ha Andris nem hív fel tegnap, mára már biztosan tikkeltem volna.   fakulok, ha nem beszélhetek, de legfőképp süppedek (magamba). talán szomorú sem ...
Read more »

2024.10.18

  istenem, ma egy éve nyitottam a blogot. ezt írtam a fejlécben pontosan - és azóta nem voltam hajlandó megváltozatni - A lassan már egészen nyilvánvaló nárcisztikusságom legegyértelműbb megnyilvánulása, hogy csináltam egy oldalt a szenvedéseimnek (én egy hetre tippelem a kitartásom).  istenem, képtelen vagyok visszaolvasni, tudni, mi volt akkor és úgy, mennyi minden nem, ahogy szeretném, vagy jobban.   egy éve két hetet adtam magamnak, és most nézz rám: szobám van és ingem, kandallóillatú parfüm születésnapomra, zabtej a hűtőben, Golden Virginia, munka, iszonyú kevés szabadidő, rengeteg-rengeteg ötlet: nézd: ezalatt az egy év alatt én már nem ismerek arra, aki írni kezdett.   
Read more »

2025.07.14

 holnap lesz a diplomaosztóm   és vége van, és ennyi volt, és már semmi nem köt vagy fűz az intézménynek, ami kitörölhetetlenül belém nyomódott   azt hazudtam, sétálni megyek, de az utcánkban lévő turkálóba voltam ruhát venni, ezernyolcszáz forintba került, Marcitól kértem kölcsön pénzt, hogy ki tudjam pótolni, nem volt annyim. fekete ruha, középhosszú, Benetton márkájú, masni van a derekán. este kimosom és kivasalom.   Andris nem jön. olyan könnyűn jelentette be, mintha tejért indulna a spárba. persze, mondtam, hogy nyugodtan forgasson kedden, de akkor még úgy volt, hogy este hétkor kezdenek, és nem reggel. most beszorulva érzem magam, este a borozóban lesz stábmegbeszélés, haza nem mehetek, de beszélni sem tudok: így nem   majd este.   én nem akarom szétverni ezt, ami velünk, de nem tudom, hogyan csináljam végig ezt a napot nélküle. talán mondanom kellett volna, ha megkérdezi, talán én jelentem ki, hogy menjen csak, ragaszkodtam v...
Read more »