2024.07.11.

  Rekkenő hőség, világos szövetek, álmos szemek. Tegnap nem dolgoztam és nem is volt semmi tervem - hetek óta először esett ilyen meg. Örültem neki, takarítottam aztán átírtam a forgatókönyvet. Utána viszont a rám szabaduló képtelen időtengerbe teljesen belévesztem: tengtem, lengtem, idegesített már a zene is, utáltam a meleget, négy vagy öt kávét főztem, hogy kitöltsem az időt. 

 Három-négy körül betekertem egy kis maradék füvet, kitártam az ablakot, beraktam a kedvenc videóklipem, betéptem. Aztán csak feküdtem az ágyon, hallgattam egy beszélgetést, másodpercekre bealudtam, élveztem a lebegést és a nehéz kortyokat. Figyeltem, ahol a gyomromra ülő szorongás megemelkedik és vissza. Jó volt, pedig mióta nem cigiztem. 

 Kedden a jazzklubból is ki kellett sétálnom, szörnyen álmosítónak éreztem a zenét, zavart, hogy nem beszélhetek és hogy mindenki milyen elegáns, legszívesebben levakartam volna ezt a szörnyű sznobériát, kimentem elszívni egy cigarettát, legalább az idő teljen. Láttam egy félig üres padot, voltam már annyira enervált, hogy gondolkodás nélkül leüljek. A leningem volt rajtam, a szép fekete nadrág és a lakkos Mary-jane cipőm, erős bordó rúzs (öltözködésnél komolyan ráizgultam a klub bennem születő elegáns előképére).  A pad túlsó felén ülő férfi megnézett, én is őt - elfordultunk, aztán vissza, azzal az értetlenkedő fejjel, amikor igazán nem vagy biztos a dolgodban. Szia, köszönt rám. Óh, helló, ne haragudj, nem voltam benne, hogy te vagy az, feleltem Zs-nek. 

 Bemutatta a legjobb barátját, és a szerelmét. Köszöntem, de nem álltam fel, olvasni akartam és cigarettázni, aztán visszamenni megszeretgetni Paolát. Semmi smalltalk, semmi szörnyű csevej - bár megkérdezte, hogy vagyok, minden ok, mondtam, és te? Erre nevetett, hát, mondta, és nevetett megint.  Furcsa volt, de nem tulajdonítottam neki semmi jelentőséget. Felálltam, elnyomtam a cigimet és aztán elmentem. 

 Még aznap este írt. 

 sze 01:25 

meg elkaptad hogy elajultam?

... 

ha bárkinek mesélném (nyilván nem, de érted), akkor TUTI, hogy úgy mesélném, hogy megláttál és elájultál 

nem voltal zavarban? 

dehogynem 

szerettem 

olyan flashback jött rám...

:))))

szívesen kérdeztem volna még 

de nem volt a legjobb a timing 

aww 

vagyis nezopont kerdese

határozottan nem 

kereshetnél egy jobbat

amikor nem leszel a szerelmeddel? 

touché 

szépálmokot 

...

zagson, csak tenyleg erdekelne, hogy mi van veled es elég komikus hogy pont egy sikerült veletlenul leunod mellem 

filmes pillanat

az 

...

nagyon szerelmes vagyok ebbe a lanyba es leesett a vernyomasom es remegni kezdtem, ahogy odaultel 

kibaszott vicces valahol 

 ma egy Eric rohmer film (a summer's tale) meghozta az áttörést: sikerült végignézem. csupa párbeszéd, ami a bőröm alá kúszik, furcsán vagyok, ha a többiek rábólintottak volna, Gézát hívom Franciaországba. de persze minden úgy jó, ahogy van (és mégis minden micsoda képtelenség -

 régen a taknyomon csúsztam Zs-ért, nála nem csak fizikai szinten voltam képes prostituálni magam - és most, most nevetek rajta, ebből képtelenség visszakozni. (ebben a pillanatban megint ír messengeren, pedig már tegnap sem válaszoltam neki, most faggat, mi van velem, a családommal. ha ezt irányíthatnám, hogy hogyan lehet leválasztani magamról a hiányt, sokkal élőbb viszonyaim lehetnének, de még ebben is csak a szélsőségeket ismerem: teljes feloldódás/bálványozás vagy temethetetlen undor és megvetés. 

 szóval, ha azt várnám, hogy Géza ebbe az utóbbi kategóriába essék, akkor azzal vállalom, hogy többé nem tud áttáncolni, képtelen leszek rá máshogy nézni - és most, hogy láttam Zs-t, elrettent ez a megoldás: Géza ugyanis ténylegesen adott és volt önmagában jó. Igazán igazságtalan lenne ezt megfosztanom tőle, kíméletlen pedig igyekszem nem lenni, mióta az utóbbi hetekben felbugyogott, mennyi kárt tudok így okozni. 

 a passzív, hátradőlős megoldás is megijeszt, még akkor is, ha ezzel a felelőséget hárítom. Tudom, hogy több munkát kéne vállalnom, szebben ennem, nézegetni a felsőoktatási képzéseket, de blokkoltam. állandóan készenléti állapotban vagyok: mintha folyamatosan teret engednék valaminek. hogy ha történne, jönne bármi, akkor ne söpörjek félre semmit. 

 egy fröccs a rácsban, elmenni autóval Franciaországba, hirtelen vállalt Erasmus, gyorsan forgó diploma - egy személy, valaki.