2024.07.09.

Két napja ért véget a kolorádó, amiről most őszintén hiszem, hogy az egyik legmeghatározóbb és markánsabb élményem eddig – nem csak, mert első fesztiválom -, és emiatt most furcsa nincstelen és üres érzés van bennem. Ügyetlenül mozgok, nehezen fogalmazok, nem pontosan értem a helyem. 

 

 Most a vizipókon ülök, még látszik a balaton, szőlősön voltunk petinél lilivel, lecsót főztünk bográcsban, a fűre kiterített plédről néztük a csillagokat. iszonyú meleg van, este paolával megyünk a szigetre fröccsözni aztán jazzklubba – holnap utazik vissza franciaországba. 

  

 Kolorádóról akartam írni, de nehéz rébuszok és csöpögő szentimentalizmus nélkül fogalmazni. Hogy milyen rosszul indult, mert késtünk, a tanácstalanság, hogy akkor biztos jó-e az erdőben sátrazni, mimi rossz bérlete, meleg redbull. Az ehhez képesti felívelés, ahogy megtalálom a barátaim: egymásba kapaszkodni elefánton, micsoda koncertélmény, ordítani a bocsot, hogy aztán ne felejtsem el napokig. Nem is tudom, hogy ittam sokat, de már részeg vagyok: a keretben van mindenki, lujzival veszek el, pedig előtte alig szóltunk egymáshoz. Az egyetlen bulis estém, pedig még akkor is milyen visszafogott voltam. 

 

 Második: jegeskávé, pogó duckshellen nórival – micsoda dolog kiszúrni egymást két esés közt -, platon karateven paolára dőlni, krúbin ott a géza, meg kell ölelni, hundred sinsen már a többieket keresem, de elvesztek. Mélységes szomorúság, csalódott alvás, ahogy virrad, felkelek: haza kell menni, ezt nem, ezt nem lehet bírni, ragad a hajam és meleg van. Zokogok a fáradtságtól, otthon is csak a bocsot hallgatom, lili átjön kávézni, most pont olyanok vagyunk, amit mindig gondoltunk magunkról: neki fiúja van, nekem körfolyosóm. 

 

 A péntek már esti kezdés alizzal, deva, amin csak szédelgek. A péntek a pizza, amit elfeleztünk, és amit géza szív alakúra formázott nekem. Backstadge-karszalag, az első színpadi felvételeim, felmászni a toronyba. Lenke nórival, a technót alvásra cserélni. 

 

 Utolsó: végre langyos víz, pástétom és toast-kenyér závadán, hűvösvölcs ricsiviel és lilivel. Sisi és red axes, amin már kényelmesen mozgok, az emberek látnak engem is, a szombat a piros ruha, amivel addig vártam, hogy felvehessem, de akinek kellett volna, nem is látta végül. Csillám, beszélgetés háromig. Az analóg balaton koncert, ölelés, hogy belepuszil a nyakamba. 

 

 Döbbenetesen sok vodka-redbull (amit addig sosem ittam!), magvak, mandarin-rózsabors parfüm, fehér napszemüveg. Lassan rekedő hang, szolid meleg, folyamatos keresés, magány, feloldódás. 

 

 Anya szerint minden nyáron azt mondom, hogy az eddigi a legjobb, milyen elmondhatatlanul szerencsés vagyok, hogy így élek. Páran vitorláznak, pedig alig van szél, a vonat sokáig állt egyhelyben, mindenki arca hogy ki van pirulva. Erről a típusú kékről mindig ezek a nyári napok fognak eszembe jutni: az örökös nemalvás, gyenge sörök és erős fröccsök, a hőség, a képtelen viták, az állandó pörgés és megrekedtség. Hogy nem felelünk senkinek, annyi pénzünk van, amiből éppen megélünk, úgy cigarettázunk, mint a gyárkémény, a kimaradt hajnali órákat koffeinnel töröljük. Édes, nehéz levegő, a gyertyák a kerti asztalon a kertben, a kabócák. 

 

 Nem tudom, hogy kell-e beszélnem róla. Kolorádón mértéktelen módon telepedett rám a vele kapcsolatos szorongás. Sokszor forgolódtam órákig, a csípőm a földbe fúródott, közben ököllel vertem az eget, mint egy gyerek, hogy ezt nem akarom - de nem tudom, hogyan szabadulhatnék. Mennyivel jobban érezhettem volna magam, ha nincs ott. Már most mennyivel jobban érzem magam, hogy nincs itt. Micsoda könnyebbség, mennyi levegő. Ha csak ennyi maradhatna, ha a közelemben nincs, akkor jól vagyok. Képtelen lennék elviselni megint azt a gyomromba telepő nyomást, amit kolorádón okozott.rosszul vagyok a gondolatától is – párszor ténylegesen fel kellett nyüszítenem (mint egy kutyának). Azóta azt várom, hogy legyen vége, kifordítanám a belsőségeimet, ha ezzel javíthatnék bármin. Azt várom, hogy forduljon át, hogy valahogy – bárhogy – tűnjön el ez a sok kavalkád, amit okoz, mert annyira elfáradtam belé.