2024.03.25

 Még mindig rád gondolok.

 Csütörtökön nagyot sétáltunk Marcival a Margit-szigeten, csupa szomorú dologról beszéltünk, aztán görögöt ettünk a hídfőnél. Én aludtam, aztán színházba mentem, a Keddet néztem a Katonában, jó volt. A főszereplőt pont úgy hívják, mint téged.  Pénteken nagyrészt Mimivel voltam, cigarettáztam, rólad beszéltünk, aztán sört ittam Marcival a Fahéjban. Ő bulizni ment, este nála aludtam. 

 Szombaton túráztunk, én kiraktam egy képet, neked elsőként tetszett. Valami orosz levest főztek a vendéglátók, volt egy verseny is, csupa jó választ tudtam, hálásak voltak érte. Nyolckor feküdtünk le aludni, kilenckor partizni mentünk Paolához. Nem maradtunk sokat, hazasétáltunk utána. Már nem is emlékszem, miről beszéltünk. 

 Most megint beteg vagyok, idén már negyedjére, pedig csak március van. Kábé két hete nem alszom megint, iszonyú fáradt vagyok. Ma volt rajz, azt mondtad a Marcinak (nem annak!), hogy azért baszogatsz annyit, mert tetszem neked. Tudom, mondta őt, láttam már kisfiúkat lányok haját huzigálni. 

 Tegnap is hogy bömböltem, pedig csak fáradt voltam. Olyan vagyok, mint egy gyerek, gondoltam, azok tudják ennyire kevéssé kontrollálni az érzéseiket. Elsöprő minden, ami bennem van, még a kábaság is. Ma a házimunkába temetkeztem, és most egy tiszta szobában vagyok szomorú. Nem tudom levakarni a tust a kezemről, milyen rossz volt, mikor óra vége előtt elmentél. 

 Hagyom Marcinak, hogy fotózzon, pedig mostanában nem esik jól tükörbe nézni. Más nőket bámulok, figyelem, mi minden hiányzik rólam. Drágább sampont meg balzsamot vettem, de minek, mióta olyan idiótán vágták le a hajam, minduntalan az arcomba hullik két egyenletlen zuhatag. Ma megint elkéstem, mert kapartam le magamról minden ruhát, egyik sem úgy áll, ahogy emlékeztem rá. Összegyűröm a fölösleges részeket magamon, elképzelem, milyen lenne kivágni. Mennyit kéne spórolnom ahhoz, hogy szépnek láss. 

Megnéztem a filmet, amit ajánlottál, nem tetszett. Sokkal jobban szeretlek, mikor nincsenek ott mások.  

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2024.12.24

  rámtekeredik ez a hideg fehér neonfény, az ostoba magyar szinkron és a leértékelt szaloncukorpapír. már tegnap is dobáltam magam: két napja vagyok itt.   csupa harmadik világbeli problémából gyúrtak. a rendelt halászlé szörnyű, a fenyőfa 25 cm és mű, fibershakes promódíszeket aggattunk rá. a többiek elfeküdtek a kanapén, és ami a legrosszabb: nem szólunk egymáshoz. az elmúlt évek karácsonyaira nem is emlékszem egyáltalán.   apa meg anya épp összeszólalkoznak: én már azon sem veszekszem, hogy az engedélyem nélkül túrják át a holmijaim. többnyire festettem meg előadásokat hallgattam. bújtam a telefonom, élveztem, hogy butulok. holnap, holnap megyünk mamához, igazán nem szeretnék sokat: elszívni egy cigarettát, meginni egy kávét, váltatni pár, csak pár sor dialógot, csak egy keveset hadd szólhassak már, mert ha Andris nem hív fel tegnap, mára már biztosan tikkeltem volna.   fakulok, ha nem beszélhetek, de legfőképp süppedek (magamba). talán szomorú sem ...
Read more »

2024.10.18

  istenem, ma egy éve nyitottam a blogot. ezt írtam a fejlécben pontosan - és azóta nem voltam hajlandó megváltozatni - A lassan már egészen nyilvánvaló nárcisztikusságom legegyértelműbb megnyilvánulása, hogy csináltam egy oldalt a szenvedéseimnek (én egy hetre tippelem a kitartásom).  istenem, képtelen vagyok visszaolvasni, tudni, mi volt akkor és úgy, mennyi minden nem, ahogy szeretném, vagy jobban.   egy éve két hetet adtam magamnak, és most nézz rám: szobám van és ingem, kandallóillatú parfüm születésnapomra, zabtej a hűtőben, Golden Virginia, munka, iszonyú kevés szabadidő, rengeteg-rengeteg ötlet: nézd: ezalatt az egy év alatt én már nem ismerek arra, aki írni kezdett.   
Read more »

2025.07.14

 holnap lesz a diplomaosztóm   és vége van, és ennyi volt, és már semmi nem köt vagy fűz az intézménynek, ami kitörölhetetlenül belém nyomódott   azt hazudtam, sétálni megyek, de az utcánkban lévő turkálóba voltam ruhát venni, ezernyolcszáz forintba került, Marcitól kértem kölcsön pénzt, hogy ki tudjam pótolni, nem volt annyim. fekete ruha, középhosszú, Benetton márkájú, masni van a derekán. este kimosom és kivasalom.   Andris nem jön. olyan könnyűn jelentette be, mintha tejért indulna a spárba. persze, mondtam, hogy nyugodtan forgasson kedden, de akkor még úgy volt, hogy este hétkor kezdenek, és nem reggel. most beszorulva érzem magam, este a borozóban lesz stábmegbeszélés, haza nem mehetek, de beszélni sem tudok: így nem   majd este.   én nem akarom szétverni ezt, ami velünk, de nem tudom, hogyan csináljam végig ezt a napot nélküle. talán mondanom kellett volna, ha megkérdezi, talán én jelentem ki, hogy menjen csak, ragaszkodtam v...
Read more »