2024.01.12

  Vizsgafilmet forgattunk, én rendezőasszisztens és látványtervező is voltam. Milyen nagyon jó, hogy vége. 

 Géza is bent volt ma, egy képzést csináltak páran, néha összefutottunk. Nagyon furcsa nekem, kedves és törődő és figyelmes, mindig megölel és érdeklődik. Már megint tizennyolc éves vagyok, és futok a folyosón, hátha kint dohányzik, a technikusba karolok és felfele fújom a tőle kapott cigarettának a füstjét, hogy mindenképp meglássa. Behúzom a hasam, lazítok a copfomon, lesem, jön-e már. 

 Tegnap Marcinál aludtam, a Bambiban találkoztunk, forró csokit ittunk, beszéltünk. Aztán otthon sushi rendeltünk és sorozatot néztünk, összebújtunk, megszeretgetett. Bekészített nekem két fényképezőt és egy videokamerát az utazásra, befűzött egy tekercs színes filmet, megtanított analógot használni. Feltettük az új lemezeket, a földön kucorogva hallgattuk. A nyakába pusziltam és az arcát fürkésztem, vajon dicsérhetem-e már a zenét, mert én magamtól nem szerettem egyiket sem. Boldog volt, a tűt mutatta, hogy pattog, aztán táncoltunk egy keveset. Kettőbe fontam a hajam, hogy szép legyen mára, viccesen festhettünk ott a másodikon, a túlfűtött szobájában a sok kacat közt. 

 Megint nem aludtam jót, pedig iszonyú fáradt voltam, többször felkeltem, hol tágra nyitottam, hol teljesen bezártam az ablakot, nem volt jó sehogy. Reszkettem, mikor elfordult tőlem, arra gondoltam, vajon érzi-e, mennyire görcsösen szorítom. Mikor felkelek, azt nézem elsőnek, ölel-e még. Szépen alszik, sokkal szebben, mint én, ő békés és nyugodt, nekem tudnom kell, ha megfordul, az nem jelent mást, minthogy kényelmetlen volt neki, ahogy addig feküdt. 

 Most is csak azért kezdtem el sírni, mert Orsi kirakott egy képet róla meg Szabiról, ahogy egy mentőautónak dőlve vigyorognak - ők most forgatnak, Marci még kinézett oda a miénk után. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2024.12.24

  rámtekeredik ez a hideg fehér neonfény, az ostoba magyar szinkron és a leértékelt szaloncukorpapír. már tegnap is dobáltam magam: két napja vagyok itt.   csupa harmadik világbeli problémából gyúrtak. a rendelt halászlé szörnyű, a fenyőfa 25 cm és mű, fibershakes promódíszeket aggattunk rá. a többiek elfeküdtek a kanapén, és ami a legrosszabb: nem szólunk egymáshoz. az elmúlt évek karácsonyaira nem is emlékszem egyáltalán.   apa meg anya épp összeszólalkoznak: én már azon sem veszekszem, hogy az engedélyem nélkül túrják át a holmijaim. többnyire festettem meg előadásokat hallgattam. bújtam a telefonom, élveztem, hogy butulok. holnap, holnap megyünk mamához, igazán nem szeretnék sokat: elszívni egy cigarettát, meginni egy kávét, váltatni pár, csak pár sor dialógot, csak egy keveset hadd szólhassak már, mert ha Andris nem hív fel tegnap, mára már biztosan tikkeltem volna.   fakulok, ha nem beszélhetek, de legfőképp süppedek (magamba). talán szomorú sem ...
Read more »

2024.10.18

  istenem, ma egy éve nyitottam a blogot. ezt írtam a fejlécben pontosan - és azóta nem voltam hajlandó megváltozatni - A lassan már egészen nyilvánvaló nárcisztikusságom legegyértelműbb megnyilvánulása, hogy csináltam egy oldalt a szenvedéseimnek (én egy hetre tippelem a kitartásom).  istenem, képtelen vagyok visszaolvasni, tudni, mi volt akkor és úgy, mennyi minden nem, ahogy szeretném, vagy jobban.   egy éve két hetet adtam magamnak, és most nézz rám: szobám van és ingem, kandallóillatú parfüm születésnapomra, zabtej a hűtőben, Golden Virginia, munka, iszonyú kevés szabadidő, rengeteg-rengeteg ötlet: nézd: ezalatt az egy év alatt én már nem ismerek arra, aki írni kezdett.   
Read more »

2025.07.14

 holnap lesz a diplomaosztóm   és vége van, és ennyi volt, és már semmi nem köt vagy fűz az intézménynek, ami kitörölhetetlenül belém nyomódott   azt hazudtam, sétálni megyek, de az utcánkban lévő turkálóba voltam ruhát venni, ezernyolcszáz forintba került, Marcitól kértem kölcsön pénzt, hogy ki tudjam pótolni, nem volt annyim. fekete ruha, középhosszú, Benetton márkájú, masni van a derekán. este kimosom és kivasalom.   Andris nem jön. olyan könnyűn jelentette be, mintha tejért indulna a spárba. persze, mondtam, hogy nyugodtan forgasson kedden, de akkor még úgy volt, hogy este hétkor kezdenek, és nem reggel. most beszorulva érzem magam, este a borozóban lesz stábmegbeszélés, haza nem mehetek, de beszélni sem tudok: így nem   majd este.   én nem akarom szétverni ezt, ami velünk, de nem tudom, hogyan csináljam végig ezt a napot nélküle. talán mondanom kellett volna, ha megkérdezi, talán én jelentem ki, hogy menjen csak, ragaszkodtam v...
Read more »