2O23.12.O3

 Most minden olyan valószínűtlenül hideg. És lebegek, és pucolom a mandarin, és nem gondolok rád, még véletlenül sem. 

 Amit szerelemnek hittem, az obszesszió, birtoklás, hiány. Erre három napja jöttem rá - nem én, elmondták nekem. Egy filmrendező, a Keretben voltunk. A mániás szerelem érdekel, mondtam. Mikor az egyik annyira nagyon szereti a másikat, bármit megtesz érte, piedesztálra emeli, fut utána, még akkor is, ha hiába. Az nem szerelem, mondta. Felém nyújtotta a hasist. Az nárcizmus. 

 Az nem lehet, mondtam, miért mondod ezt? Átvette a cigit. Mert a másik fél tud róla. Ő tudja, hogy futnak utána. Élvezi ezt, kihasználja. És aki fut? Add, utána visszaadom, nyugodtan szívd, csak egy slukkra. Aki fut, az a hiányt kergeti. Fölemeli a másikat, mert alá akar rendelődni. Mert annyira kevésbé tartja magát, mert ezt szokta meg, mert ez az ismerős; azt akarja, hogy uralják. És ha megkapja? Ha megkapja? Kidobja. Mert az furcsa, az gyanús, ha a másiknak ő kell. Akkor vele valami baj van. Miért kell ő neki? 

 Nem Fossils: Outland, ezt hallgattam hazafele, Jázmin mutatta, esett az eső, még sosem hallottam ilyen szépet, erre gondoltam. És az estére, hogy menni akartam, de nem tettem, és végül órákat beszéltünk, rólad beszéltünk, ezt nem mondhattam, mert ismer téged, én hamarabb hallottam róla tőled, minthogy kijött volna a film. Miattad néztem meg, meztelen vagy benne. Sápadt voltál, egyáltalán nem szép. 

 Ne haragudj, annyira sajnálom, hogy megint neked írok, pedig mióta nem; ez Géza miatt van, ő jutatott eszembe. Nem meséltem rólad, Bánkról beszéltem, és talán Marciról - semmi értelme nem volt téged kihagyni, de jól esett, hogy még tud fájni. A szülinapom után egy nappal beszéltünk utoljára, most azon gondolkodom, hogy fölkérlek főszereplőnek a diplomafilmbe. Jó arcod van, arányos és szép. Szoborszerűen hideg, elérhetetlen. 

Sokat cigarettáztam akkor a Keretben, pedig mióta nem, és eszembe jut, hogy kinevettem egy filmrendezőt és nem fogadtam el a bort. Az érzelmi szükségleteket, ha elhanyagolja egy szülő, mondta, az olyan, mintha nem adna vacsorát. A mánia nem szerelem. A szerelem nem fáj. Dehogynem, mondtam, ez a lényeg. Nem, én évek óta járok terápiára, most tanulnom; az nem szerelem. Te a trauma bondingra gondolsz. 

 Két négyzetméter - nagyjából ennyi helyen ültünk - felforgatott mindent, amit hittem. Nem mentem haza, így nem lehet, nem írtam, nem mostam, rád sem gondoltam, senkire, te ezt nem értheted, te önző vagy. 

 Arra gondoltam, mikor azt mondtad nekem, hogy szeretlek, és én onnantól nem szerettelek téged többé.