2023.12.27

  Megint Keretbe készülök, pedig úgy volt, hogy veled leszek - tegnap beszéltük meg, ma mégis lemondtad. Írtam Petinek, még nem sminkeltem ki magam, de fogom. 

 Ha lefejtem a görcsöt, nem marad belőlem semmi. Valamennyit tanultam ma drámatörténetet, olvastam és vettem cigarettát. Lustaságból mondtál le, ami fájt, este bulizni mész, még nem tudod, hogy én is. Arra nem vagy fáradt, a barátaidra soha. Libamájat ettünk ma apával, a szánk széle csupa zsír volt, úgy mondta, hogy akkor most egy ideig ne keresselek, és foglaljam le magam minél inkább. Iszonyatosan szerettelek volna látni ma. 

 Veled játszani kell, ezt fájdalmas és szégyenletes beismerni. Én azt hittem, hogy te nem ilyen vagy. Nem tudod, hogy én már ezt mennyire unom, hogy nekem az életem ezt tette ki, hogy elfáradtam belé, hogy most már csak kimerültségből vagyok őszinte, nem bátorságból. Mikor két napja megírtam és elküldtem életem első szerelmeslevelét, abban sem volt semmi bátorság. 

 Én sosem azért voltam kitűnő tanuló, mert olyan szépen és jól tanultam; én süteményt hordtam a tanároknak és bókoltam nekik. Ha kellett, könnyekkel a szememben könyörögtem a jobb jegyért, fűt-fát lehazudtam. A dolgozatokon csaltam, rengeteget hiányoztam. Dacból nem tanultam, pedig ment volna, mindent gyűlöltem, ami apámnak fontos volt. 

 Tegnap megkérdeztem, miért figyelsz annyira a lakótársadra, és te kinevettél. Rászoktál arra, hogy nevetsz rajtam, és én nem mondom, hogy rosszul esik, mert tudom, hogy nevetnél azon is. Távolságot kell tartanod, mondja apám, beleiszik a máklikőrbe és csatornát vált a tévén. Most mindent neki mondok, mert az ő hidegsége az egyetlen, ami a földre engem vissza tud rántani. Én tudom, hogy rossz döntéseket hozok, de képtelen vagyok vállalni értük a felelőséget. 

 

  Ha Géza válaszolna a levélre bármi jót, gondolkodás nélkül elhagynálak. Ne haragudj, én tényleg kimerültem a hazudozásban. Egy éve talán még nem így lett volna, de azóta rengeteget bántottál és rengeteg fájdalmat okoztál; már másféle bántásra és fájdalomra vágyom. Persze tudom, nem vagyok hülye, felfogom, hogy ez nem lesz így, én neki sosem kellenék, hát maradunk mi egymásnak. Mikor legutoljára nála voltam, megkérdezte, hogy szeretlek-e téged, igennel feleltem, de nem hitte el. Hanna, te annyira szeretethiányos vagy, hogy annak legkisebb morzsájába is két kézzel kapaszkodsz.