2O23.11.15

 Marci nincs jól. 

 Megint egy paraszt volt Messengeren, hát megkérdeztem, hogy mi van vele, nem szokott ő ilyen lenni, olyan, mintha mindig szomorú lenne. Erre azt válaszolta, hogy Hat rossz kedvem az van de veled nincs semmi bajom. Mire én, hogy Azt sajnálom, de ne üljünk le beszélgetni? Ventilálj nekem nyugodtam. És erre ő, Nem tartom annyira jó ötletnek Semmiféle rosszból De most inkább nem 

… 

Aggódni kezdtem miatta. És rosszul esik, hogy nem mondja, hiszen megbeszéltük, hogy fogja, és nem tudom, hogy mi lehet, amiről nem mesélhet, vagy nem akar, ami ennyire nyomasztja. Ami miatt teljesen kifordul magából. 

 Azt már felismertem, hogy nem hagyhatom magam lerántani, nem, hiszen most kezdtem örülni, mosolyogva aludtam el, mert volt kire gondolnom, nem sminkeltem, mert szép vagyok nélküle, és elkezdtem fontosnak találni dolgokat. Úgyhogy írok. 

 Egyszerűen meg kell tanulnom függetleníteni magam tőle. Ha szomorú és nem mondja, hogy miért - abszolút a szíve joga. Valószínűleg nem tudnék segíteni neki egyébként sem. És nem is akarja. 

 Szóval most keresem a levegőt, élvezem a teret betöltő zenét, nem kaparom a bőrt. Figyelem a tükröződéseket, az asszimetriát, a kék színt és a kialakuló éhséget. Fáradok is, de már kevésbé zavar. 

Már nem akarok sírni. 

 Lettek barátaim.

 Anya, anya képzeld, lettek barátaim, lánybarátaim, pedig mind azt hittük, hogy nekem soha, hogy képtelen vagyok rá, pedig mennyire akartam. Büszke vagy rám, és most én is kicsit magamra. 

 Anya, képzeld, tetszem a fiúknak. Pedig alig van rajtam smink, olyan ruhákat hordok, amiket szeretek, van rajtam négy plusz kiló, és nem nevetek olyan vicceken, amiken egyébként nem tenném. 

 És képzeld, megtaláltam azt, amit a világon a legjobban szeretek. Nem tudod, de majdnem minden nap írok, és most van három forgatókönyv, amiből film is lesz, és szeretem, és még reggel is, pedig milyen nehezen vettem rá magam régen.

 És anya, anya, jöttek új dolgok, amik boldoggá tesznek, mint az autóversenyzés, az extra selymes zabtej és a Papírsárkányok. És idegenek megdicsérték a kisugárzásom és megkérdezik a nevem (és én nem árulom el soha). 

 És megtanultam rendet rakni, és nem adtam fel a reklámfilmet sem, tudtam önfeledten táncolni és időben, még a kialakuló zűr előtt elmenni. 

 Anya, anya képzeld, jól leszek, már biztosan tudom. 

Anya, én kezdtem felrángatni magam, én most látok a kéken túl, most nem nyomnak össze a falak, anya, annyira jó tudni, hogy egyszer fogok arra kelni, hogy én már gondolok Marcira. Hogy azt tettem, amit te mindig mondtál: magamat választottam.