2023.11.09

  Ma azt mondta az gyik tanárom, hogy füveznem kéne. Kitisztínaná a fejem, kicsit ellazulnék, és tudnék nem gondolni semmire. A hasist ajánlotta. Vicces volt. 

 Alkotói válság, nulla kreatív energia, semmi ötlet, elakadtam - ezekről panaszkodtam a két kedvenc tanáromnak ma. A szakítást nem említettem, mert már őszintén nem tudom, hogy mennyire függnek össze ezek. Azt tudom, hogy éltem meg hasonlót, és bár azok jóval kisebb horderejűek voltak, akkor mindig Marci felrántott a zuhanás előtt. 

 Hát Marci. Bunkóbb. Sokkal. Nemtörődöm, hanyag, dühös. Furcsa, nagyon más. A kisugárzása, ahogy beszél, ahogy viselkedik. Nem tudom, hogy ez csak velem van-e, hogy így akar távol tartani, vagy csak mert keveset és rosszul alszik, fogalmam sincs, de sokkal negatívabb, mint volt. Nem tűnik egészségesnek ő sem. Az üzeneteimre sokszor cinikusan vagy lekezelően reagál - nem konkrétan, csak pici éllel. Általában elengedem, bár kicsit persze mindig rosszul esik. 

 A minap voltam moziban, és valaki, aki fontos, megfogta és megszorította a kezem, ami nagyon furcsa hatással volt rám, mintha kibillentett volna valami nem létező hiedelemből. Sokszor eszembe jut. Most mindent Marcihoz tudok csak viszonyítani. 

 Egy hete ezt írtam a telefonomba: "a testemet sem tudom már a tiéd nélkül értelmezni". Más nem tudom, hogy mit jelent, vagy mire gondoltam. Azt tudom, hogy más érintése nem esik jól. Kivéve ez a mozis. 

 Tegnap kifejezetten rosszul érintett a közeledés, amit kaptam valakitől. Egy csók, ennyiért könyörgött, és én nem akartam, nem is tudtam, és ő nem értette, de hát egyetlen csókszor van szó, és én képtelen voltam beadni a derekam, még úgy is, hogy neki ez rengeteget jelentett volna. 

Milyen furcsa, ha van valaki, aki ennyire akarja, hogy én, hogy engem akar, és én képtelen vagyok mit kezdeni ezzel. Mindenki azt mondja; adj esélyt - nem tudok. Nagyon remélem, hogy Marci nem érzi ugyanezt velem kapcsolatban, ezt a furcsa, fojtogató érzést, ezt a görcsöt, ezt a szürke béklyót. 

 Megint semmi értelme nincs annak, amiről beszélek, meg amiken gondolkodom. Nem is tudom, hogy mit tehetnék. Talán tényleg füveznem kéne. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2024.12.24

  rámtekeredik ez a hideg fehér neonfény, az ostoba magyar szinkron és a leértékelt szaloncukorpapír. már tegnap is dobáltam magam: két napja vagyok itt.   csupa harmadik világbeli problémából gyúrtak. a rendelt halászlé szörnyű, a fenyőfa 25 cm és mű, fibershakes promódíszeket aggattunk rá. a többiek elfeküdtek a kanapén, és ami a legrosszabb: nem szólunk egymáshoz. az elmúlt évek karácsonyaira nem is emlékszem egyáltalán.   apa meg anya épp összeszólalkoznak: én már azon sem veszekszem, hogy az engedélyem nélkül túrják át a holmijaim. többnyire festettem meg előadásokat hallgattam. bújtam a telefonom, élveztem, hogy butulok. holnap, holnap megyünk mamához, igazán nem szeretnék sokat: elszívni egy cigarettát, meginni egy kávét, váltatni pár, csak pár sor dialógot, csak egy keveset hadd szólhassak már, mert ha Andris nem hív fel tegnap, mára már biztosan tikkeltem volna.   fakulok, ha nem beszélhetek, de legfőképp süppedek (magamba). talán szomorú sem ...
Read more »

2024.10.18

  istenem, ma egy éve nyitottam a blogot. ezt írtam a fejlécben pontosan - és azóta nem voltam hajlandó megváltozatni - A lassan már egészen nyilvánvaló nárcisztikusságom legegyértelműbb megnyilvánulása, hogy csináltam egy oldalt a szenvedéseimnek (én egy hetre tippelem a kitartásom).  istenem, képtelen vagyok visszaolvasni, tudni, mi volt akkor és úgy, mennyi minden nem, ahogy szeretném, vagy jobban.   egy éve két hetet adtam magamnak, és most nézz rám: szobám van és ingem, kandallóillatú parfüm születésnapomra, zabtej a hűtőben, Golden Virginia, munka, iszonyú kevés szabadidő, rengeteg-rengeteg ötlet: nézd: ezalatt az egy év alatt én már nem ismerek arra, aki írni kezdett.   
Read more »

2025.07.14

 holnap lesz a diplomaosztóm   és vége van, és ennyi volt, és már semmi nem köt vagy fűz az intézménynek, ami kitörölhetetlenül belém nyomódott   azt hazudtam, sétálni megyek, de az utcánkban lévő turkálóba voltam ruhát venni, ezernyolcszáz forintba került, Marcitól kértem kölcsön pénzt, hogy ki tudjam pótolni, nem volt annyim. fekete ruha, középhosszú, Benetton márkájú, masni van a derekán. este kimosom és kivasalom.   Andris nem jön. olyan könnyűn jelentette be, mintha tejért indulna a spárba. persze, mondtam, hogy nyugodtan forgasson kedden, de akkor még úgy volt, hogy este hétkor kezdenek, és nem reggel. most beszorulva érzem magam, este a borozóban lesz stábmegbeszélés, haza nem mehetek, de beszélni sem tudok: így nem   majd este.   én nem akarom szétverni ezt, ami velünk, de nem tudom, hogyan csináljam végig ezt a napot nélküle. talán mondanom kellett volna, ha megkérdezi, talán én jelentem ki, hogy menjen csak, ragaszkodtam v...
Read more »