2023.10.24

 Oké, szóval Marci elhozta nekem tegnap a cuccaimat, és volt benne egy pulcsi, ami nem az enyém. Au! 

 (Észrevetted, hogy megint E/3-ban írok róla? Szerintem ez elég kúl). 

  Egy fehér, bolyhos, XL-es (!!!) Sinsayes (!!!!!!!!) pulcsi. Mi a fasz? Kibontás után rögtön hívtam, csörgettem, tudtam, hogy ezt az észrevételt nem bírom további másodpercekig még magamban tartani. 

 Mert berakni véletlen a holmijaim közé egy ruhadarabot, az oké. Még azon is túllendültem volna, hogy milyen iszonytató módon el van használva és szöszösödik, szóval az egész elég igénytelen, olyan, amit mondjuk én már otthonra se vennék fel, de mindegy, ám legyen. XL-es méretű, ami szintén valamennyire fáj, DE, mivel alapvetően szoktam direkt nagyméretű pulcsikat venni magamnak, mert az oversized, meg kényelmes, mert elveszik benne a kezem, hihihi, szóval erre rá lehet fogni, hogy biztos ez is azért. 

 Viszont meg lehet-e e bocsájtaná bárkinek, hogy azt feltételezi rólam, hogy vásárolnék valaha a SINSAYBEN? Komolyan? Ennyit gondol rólam egy fiú, akivel kétésfél éve ismerjük egymást, amiből tizennégy hónapot együtt jártunk, és legalább másfél éve legjobb barátok vagyunk? Aki sokszor heteken át végignézte reggelente, ahogy Momésokat megszégyenítő műgonddal válogatom össze a darabokat a szettemhez, amik mind szép és minőségi darabok? (Jó, turkálóba sem járok, igen, most elismertem, sajnálom, ha miattam hal ki a bolygó, ám legyen, de ez egyszerűen túl kényes nekem). De legalább elmondhatom, hogy tudatos vásárló vagyok. Nézzük, most mi van rajtam. Nyugi, kicsit sem szexuális értelemben. Szóval van ez a Levis farmer, amit még gimibe rendeltem, és fantasztikus, nincs olyan hét, hogy legalább egyszer ne venném föl. Az ing, amit bár ezerötszázért vágtak hozzám az egyik fast fashion üzletben, szintén rendszeresen rajtam van, mi több, jelenleg ez a kedvenc felsőm, kíméletesen, negyven fokon mosom, és óvatosan vasalom, mindig fogasra akasztom. A ballonkabátommal vettem fel, amit szintén több éve kaptam anyutól Ausztriában, többe került, mint amit szívesen kiadott volna rá, de meggyőztem, és tessék, igazam lett; strapabíró, minden ősszel és tavasszal megmenti az átmeneti időjárásos napokat, és folyamatosan dicsérik, komolyan, mindig rácsodálkoznak, hogy jé, de szép kabát. Szóval Levis+fehér ing+szexi, vádliközépig érő ballonkabát. Így élek, ez a minimum. 

 Hol férne bele ebbe egy bolyhos, fehér, Sinsayes kapucnis pulcsi? Szerintem most már te is tudod erre a választ, pedig te csak egy szeletet kaptál abból, amit Marcinak mellettem nap mint nap meg kellett élnie. 

 Hát így. Hogy fájt-e? Persze. Könnyebb-e így elengednem? Azt hiszem, hogy igen. Mármint hogy lehetne a férjem valaki, hogyan szüljek neki három gyereket, vegyünk föl közös hitelt, költözzünk Buda egyik kertvárosi részébe és járjunk el telente síelni, ha elhozott nekem egy ilyen ocsmányságot? 

 Ja, és reggelente már jógázom. Már második reggel csináltam végig, szóval ezt mostmár szokásomként fogom emlegetni. És máris jobb a tartásom, szóval kihúzom magam, kicsit megerősödnek az elsatynult izmaim, olyan bomba leszek, hogy még én is belepirulok. 

 Tulajdonképpen ez egy jó nap volt. Pedig nem ment semmi; a próbavetítés az Urániában szörnyen sült el, pánik, aztán az egyetemen még jutott nekem egy kis *nyilvános megalázatás* az egyik tanárnőtől, majd Marcit kellett felhívnom, hogy panaszkodjak neki, hogy ne már, hogy megint azért diszkriminálnak, mert puncim van, szóval: a fasz kivan. Rábeszélt, hogy írjak erről egy emailt (megtettem). 

 Este fröccsözni megyek a Móriczra, aztán vagy megyek tovább megbeszélésra, vagy nem. Tulajdonképpen teljesen mindegy. 

 Mert már megint E/3-ban írok róla, mert fel tudtam hívni gondolkodás nélkül, mert a pulcsi miatt eszembe jutott, mennyire irtóztam tőle az első szakítás után, eszembe jutott, hogy milyen igénytelen módon nőtt le a haja, hogy milyen béna cipőket hord, és hogy mennyire király, hogy csak egyszer estem össze a gyengeségtől jóga közben.